Rossz hírek Szamoából

Sajnos hamarosan elkezdtek szállingózni a rossz hírek Szamoából. A földrengés jó néhány épületet megingatott. Ami rosszabb, az egymást követő óriáshullámok a legnépesebb sziget, Upolu déli és dél-keleti partjainál hatalmas pusztítást végeztek. A partvonal ragyogó zöld fűvel, aranyló homokkal és hibiszkusszal borított trópusi „kert” volt. Amikor tegnap megérkeztem oda, úgy bűzlött minden, mint egy szeméttelepen. A parton rothadó növények, kicsavart, eldeformálódott vas és beton mindenütt. Az autók fákba  passzírozva állnak. Hat méter magasan, telefonkábeleken lógva ruhafoszlányokat, falevelek tömkelegét látom. Füst szivárog az eloltott tüzekből. Az emberek kőtörmelékeken járnak. A kormány 110-re becsüli a halottak számát Szamoában. Sokan eltűntek. Sokan megsebesültek.

Önkéntesek mozgósítása

Az emberek már a pusztítás közepette tevékenykedtek. Először a Szamoai Vöröskereszt önkénteseit küldték a helyszínre, akiket a templomok harangjai riasztottak még 7 óra előtt, amikor a földrengés elkezdődött. Rögtön arra bíztatták az embereket, hogy meneküljenek magasabban fekvő területekre. Jelenleg a déli part mentén, de távol a parttól, ponyvák alatt, a növényzeten alszanak a túlélők. A vöröskeresztes önkéntesek nagy, családi sátrakat, takarókat, ételt és vizet hoznak nekik. Az önkéntesek nagyon elkötelezettek. De a szenvedés túlságosan emberközeli. „Soha nem sírok” mondja Juno Laban (63), aki közel 50 éve önkéntes. „De tegnap négyszer is sírtam.” Az oka: egy férfi Új-Zélandról repült ide, hogy megkeresse a feleségét és a lányát. Junonak kellett felkészítenie őt a lehetséges rossz hírekre. Végül sikerült a családot újraegyesítenie.

Könnyek és segítőkészség

Ma Juno csak egyszer sírt. Akkor, amikor két palackos gázkályhát próbált megvenni egy családnak, akik mindenüket elvesztették. A cég nem fogadott el pénzt a Vöröskereszttől. Sőt mi több, 10 gázpalackot és kályhát adományoztak. Juno és az eladó együtt sírtak. A segítség sok felől érkezik. Úgy érezni, mintha a segítőkészség körbejárná az egész világot, mint egy meleg fuvallat, hogy aztán visszatérjen Szamoába...

2009. október 2.
Rosemarie North, IFRC, Szamoa

Földrengés Szumátrán: A Nemzetközi Vöröskereszt tevékenysége a természeti katasztrófa sújtotta területen

2009. október 5.

Patrick Fuller a Vöröskereszt és Vörösfélhold Társaságok Nemzetközi Szövetségének munkatársa Pariaman körzet szabadtéri kórházához látogatott el, Indonézia azon részére, mely nagyon közel esik a múlt hét szerdán, rengeteg halálos áldozatot követelő földrengés epicentrumához. Az ő beszámolója következik:

Meg akartam látogatni valamelyik, ideiglenesen felállított egészségügyi pontot Pariaman körzetében.

Az odavezető út zsúfolásig tele volt segíteni akaró szervezetek egész sorával, tinédzserek csoportjától kezdve - akik ételt vittek az otthon nélkül maradt embereknek -, a szingapúri fegyveres erőkön át egészen az indonéz 4x4 klubig.

A legtöbb ember az utak mentén él, miután a házak romba dőltek. Hans Polak-kal jártuk be a vidéket, aki a Svájci Vöröskereszt munkatársa és a Svájci Mentőcsapat vezetője is egyben. Ők 125 emberrel és 18 kereső- és mentőkutyával érkeztek ide.

Hans a menedékek építését tartja az egyik legszükségesebb feladatnak az újjáépítési munkálatokban. Olyan faluban is járt ezen a területen, ahol mind a 168 ház összedőlt, de szerencsére csak négyen haltak meg.

A kutak 80%-a szintén megsemmisült, az emberek tiszta vízzel való ellátása a Vöröskereszt feladata.

Csodálatos menekülés

Végül megérkeztünk úti célunkhoz, ahhoz a mobilkórházhoz, melyet az Indonéz Vöröskereszt Nyugat-Jávai kórházának egyik orvosa és nyolc nővére állított fel. A kórház egy félig összedőlt ház mellett üzemel, a szabad ég alatt.

Dr. Arfan és csapata egy nap átlagosan 50 beteget látnak el, a betegek 20%-a a földrengés során szerezte sérüléseit.

Nur Asmi az ideiglenesen felállított vizsgálóasztalon feküdt, s rám mosolygott, miközben a nővér egy nagy vércsomót távolított el a fején található hatalmas sebből.

Miután a vágást összevarrták, szép nyugodtan felpattant biciklijére és hazakerekezett.

Éppen a család vacsoráját készítette, amikor a földrengés következtében a háza teteje összedőlt, egy gerenda pedig megsebesítette, mielőtt ki tudott volna menekülni a házból. Csodával határos módon ő, és öt gyermeke túlélte a katasztrófát.

A tető ott fekszik azóta is a földön, elrejtve az összedőlt ház romjait a világ szeme elől.

Ahogy sok más gyermek ebben a faluban, az ő gyerekei is az úton ácsorogtak, és faágakat raktak le, hogy lassítsák az autóközlekedést. Kartondobozokat tartottak a kezükben, azzal a felirattal: „Éhesek vagyunk.”

Most már senki sem éhezik, de a földrengés következtében az élelmiszerellátás akadozik, és az emberek azoktól kapnak palackozott vizet, kekszet száraztésztát, akik keresztülautóznak a területen.

Holnap mobilkonyhát állítunk fel, hogy az emberek könnyebben boldoguljanak a következő napokban.